Hunyadi János csekély létszámú seregeivel is sikereket ért el a többszörös túlerőben lévő ellenséggel szemben is. Ennek legfőbb nyitja az volt, hogy mind a hadműveletek, mind az ütközetek közben példás rendet és fegyelmet tudott tartani. Szigorú és igazságos volt, katonái bálványozták,

Hunyadi seregei szinte kizárólag lovasokból álltak: könnyű és nehéz, vasas lovasokból. Utóbbiak szervezésére és kiképzésére a fővezér nagy gondot fordított. A könnyű lovasság nagy tömegét a vármegyék által kiállított alakulatok adták.

Bár a török sereg magvát és legnehezebben leküzdhető részét a gyalogos janicsárok képezték, Hunyadi nem akart nagyobb létszámú gyalogságot. A magyar főurak ebben az időben némi megvetéssel tekintettek a gyalogos katonákra, mivel mi lovas népnek tekintettük magunkat. A csekély számú gyalogságot tehát a táborban biztonsági, erődítési és egyéb tábori munkálatokra, valamint a tüzérség védelmére és kiszolgálására használta fel Hunyadi. A gyalogság legnagyobb részt íjjal volt felszerelve, és csak nagyon kevesen rendelkeztek puskákkal. Ezek kényelmetlen kezelésük miatt harcban még igen alárendelt szerepet játszottak. A puskákat ugyanis ekkor még az ágyúkhoz hasonlóan a csövön felül fúrt gyú-lukon át kanóccal sütötték el. A kanócot eleinte a lövész a kezében tartotta, később ez az oldalt a puskacsőhöz illesztett zárószerszámnak csappantyújába volt dugva, mely rugó által billentve, a sziporkát a lőpor-serpenyőbe vetette. Minthogy ezek a kanócos fegyverek oly hosszúak és nehezek voltak, hogy szabadkézben azokat tartani alig lehetett, ezért a lövész a földbe dugott villásbotra fektette a csövet. A várakban alkalmazott puskák még hosszabbak és nehezebbek voltak, s azok kétkerekű taligákra helyezve, a várfalakon a nyílt lőréseknél álltak, s onnan szórták le apróbb golyóikat a támadókra. Ezeket a puskákat akkoriban szakállasoknak nevezték. 

Az íjászok hol gyalog, hol lóháton harcoltak, de általában valamennyiöket a gyalogsághoz sorolták. Rendszerint párosan harcoltak, olyformán, hogy az egyik leugrott a lováról, kantárszárát odadobta társának, és aztán a földön állva röpítette el nyilát; ezután gyorsan lovára pattant, s a társa szállt le nyilazás céljából. Igy folyt a nyilasharc előre vagy hátra, s ha kellett, mindketten nyargalva az ellenség után iramodtak.

Hunyadi a tűzérségnek, lövegeknek rendszerint csak könnyebb fajtáját alkalmazta, mert csak ezek tudták seregét nagyobb nehézségek nélkül követni.

A szekértábor és szekérvárak alkalmazását Hunyadi a huszitáktól vette át, amelyek nemcsak helyben állva, hanem mozgó harceszköz gyanánt is szerepeltek, bár csak segítő fegyvernemként alkalmazta őket.

Aránylag nagyszámú volt a magyar seregek szekérvonata, mely nem ritkán bénítólag is hatott a hadseregek műveleteire. Korábban, a külföldi kalandozások idején a magyar csapatok cókmókja, mint tudjuk, nem szekéren, hanem tartalék-lovakon követte a sereget, ami most már úgy látszik teljesen divatját múlta. A sok szekér alkalmazását a magyarok szintén a csehektől, illetve a lengyelektől vették át.

Miután Hunyadinak úgyszólván állandóan sokszoros túlerőben levő ellenség ellen kellett hadakoznia, nehogy ütközetben már eleve egyik vagy mindkét szárnyon túlszárnyalhassák, kénytelen volt seregét legtöbbször csupán egy harcvonalba, csatarendbe állítani, ami meglehetősen érzékeny hátrányt jelentett, mert ezáltal az ő csatavonalának ellenállóképessége igen nagy mértékben csökkent. Ez volt az oka annak is, hogy rendszerint még elegendő számú tartalékot sem tudott kikülöníteni, pedig ez szokott a fővezér egyik legfontosabb tényezője lenni, amellyel harcközben ott és akkor érvényesítheti befolyását, ahol éppen szükségessé válik. Tartalék nélkül a fővezér partnerével szemben ütőkártya nélkül marad, ami igen sokszor a játszma elvesztését vonja maga után.

A csapatok kellő felszerelésére és ellátására Hunyadi mindig igen nagy gondot fordított. A segítőcsapatok, keresztesek stb. e tekintetben sokszor igen sok kívánni valót hagytak hátra.

Mégis, a korabeli magyar csapatok és seregek bátran kiállották a versenyt az idegen seregekkel, sőt azokat sok tekintetben felül is múlták.

A szöveg forrása a képre kattintva megtalálható.

  Ha elolvastad, térj vissza a szabadulószobába, és kattints a CSALÁDI TUDÁSTÁR c. könyvre!